Babaház projekt

Az utóbbi időben úgy tűnt teljesen elvesztem. Jelentem megvagyok, csak mostanában a Tiffany kissé hátrébb szorult, ugyanis egy számomra új feladat foglalkoztatott. A dolog úgy kezdődött, Jutka barátnője megkérdezte, tudnék-e babaházat készíteni a kislányának? Én csak néztem bambán. Babaházat? Az milyen? Fiús apaként ilyet még nem láttam! Kaptam is hamar képeket, megnéztem néhány linket, kezdett körvonalazódni mit is várnak tőlem. De kifesteni nem szeretném - mondtam - azt csinálják ők, mégiscsak jobban tudják, milyen legyen. Egyeztettük a körülbelüli méreteket aztán rábólintottam. Megvették az anyagot, sajnos nem olyat mint kértem.

Nagyon vékony és görbe volt, mit mondjak, eleinte nagyon szenvedtem. Nem lehet beleütni egy szöget, mert szétreped, a görbesége miatt ragasztani is nehéz, mert nem akar a helyén megállni.

Küzdöttem becsülettel, különféle súlyos tárgyak segítségét kellett igénybe vennem. Lassan kezdett ház alakot ölteni.

Feltételes módban szó volt lépcsőről is, de azt nem vállaltam be. Úgy éreztem, az arányok miatt nagyon meredek lenne, másrészt eléggé kicentiztem az anyagot, nem volt lehetőség újat készíteni, ha valami nem úgy sikerül. Barbiknak készült a házikó, a kialakítást leginkább rám bízták, de szintenként legyen kettő helység, ennyi volt a kikötés.
Ha már nincs lépcső, legalább egyik szobából a másikba tudjon menni a kis Barbi. Csak olyan magasak azok a babák!

Ami még okozott némi fejtörést, ilyen vékony anyaghoz hogyan rögzítsem az elejét? Mert nyitni kell! Mennyi ablaka legyen és milyen? Ahogy akarom, ahogy nekem könnyebb - bízták ezt is rám. Én pedig így képzeltem el.

Még nem vitték el, majd valószínűleg holnap. Remélem tetszeni fog! Azért izgulok!

Viszont így a májusi tocsa osztás is elmaradt, ezért gyorsan pótolom. Tippeljétek meg mennyi négyzetméter anyagra volt szükség az elkészítéshez (csak faanyag). Jól kiszámoltam alig maradt valami, tehát a helyes válasz az, amennyit vásároltattam. Segítségként a ház pontosan egy méter magas. A helyes válaszért mindenkinek jár egy tocsa. Ha senki nem találja el, akkor a legközelebbi tippelő kapja meg. Mivel már régen jelentkeztem, kicsit hosszabb időt adok, hiszen újra ide kell találnotok. Mondjuk legyen június 08. péntek éjfél a határidő. Kellemes számolgatást kívánok!

Elballagott a vén diák

Ezt is megértük. Hogy telnek az évek! Mintha még most született volna és már 20 év telt el. Nem egyszerű szülőnek lenni. Az első gyerekkel szinte együtt nőttünk fel és hamarosan el kell engedni. Csak remélhetjük hogy jó útravalót adtunk, hogy amit lehetett megtettünk, és a jövőben még sokáig segíthetjük. Aztán jövőre a kisebb is elindul. El a nagyvilágba, de legalábbis tőlünk távol. Így öregszünk, észrevétlen. Hiszen olyan nagyon nem érezzük, csak a gyerekeken látjuk.

Egy Tiffany lámpa javítása 2.

Először kikalapáltam a lámpatartó tányért. Fejre fordítva falapon egy farúddal. Öt világos üveg volt törött, ezeket ki kellett vennem. Szerencsére csak egy lazult meg annyira mellettük, hogy el kellett távolítanom. Viszont érdekes módon utána valahogy nem passzolt a helyére, ezért újat kellett készítenem. Lent volt két zöldes üveg ami kimozdult a helyéről, azokat vissza lehetett helyezni. Ami eleve törött volt azokat kitördeltem, aztán óvatosan leszedtem az ottmaradt fóliát. Nagyon izgultam hogy a lehető legkevesebbet kelljen kivenni.

Nem tudom mások hogyan csinálják, nekem nem volt hozzá sablonom, próbáltam a gömb formát összehozni. Többé-kevésbé sikerült. Viszont a fóliám valahogy szélesebb lehetett, próbáltam csalni a felragasztásnál.

Viszonylag hamar elkészültem, a tulaj forgatta, nézegette és nem találta a javítás helyét. Ekkor voltam elégedett, bár én természetesen láttam, azt is hogy nem lett tökéletes, de elsőre azt hiszem nem lett rossz.

Viszont a tippjátékban nem volt helyes megfejtés, hiszen hatot cseréltem, kettőt visszatettem. Nyitnikék válasza annyira közel volt, mondhatni kapufa, (6:3) hogy megadom a pontot, a többiek között pedig sorsoltam. A nyertes...

Gratulálok a nyerteseknek, a többiek se szomorkodjanak, majd igyekszem gyakrabban játékot szervezni. Addig is élvezzétek ezt a korai nyarat!

Áprilisi tocsa

Azt hiszem nem eléggé gyakori nálam a tocsa osztás, ezért adok egy újabb lehetőséget a megszerzésre. Legutóbbi bejegyzésemben egy lámpa javítás első lépéseiről írtam. Mielőtt folytatnám, nézzétek meg a képeket és mondjátok meg, mennyi üvegdarabot vettem ki a lámpából, ezekből mennyit cseréltem ki, és mennyit helyeztem vissza az eredetiekből? Tehát két számot kérek. Aki helyesen tippel, kapja a tocsa-t. A tippeket várom szombat éjfélig. Vigyázzatok, nem bontottam le a fél lámpát! Ha nem lesz helyes válasz, sorsolok egy nyertest. Jó számolgatást kívánok!

Egy Tiffany lámpa javítása 1.

Egyik kedves ismerősünknek van egy Tiffany lámpája. Sajnos egy házibuli alkalmával évekkel ezelőtt megsérült. Itt-ott eltört, elferdült. Nem tudták mit lehetne vele kezdeni, kidobni nem akarták, inkább próbálták úgy fordítani, hogy kevésbé látszódjon a hiba. Aztán belekezdtem a Tiffany-ba, és bekerültem a képbe. Már hosszabb ideje szó volt róla, esetleg megjavíthatnám. Kicsit féltem tőle, hiszen igazi Tiffany lámpát még nem készítettem, nem is fogtam a kezembe. Mit tudok majd vele kezdeni? Lehet hogy még rosszabb lesz? Viszont megfutamodni sem akartam, ezért gyűjtöttem a bátorságot, aztán amikor elég volt már belőle, azt mondtam: jöhet! Mi bajunk lehet? Elhozták, nézegettem és úgy ítéltem meg, sikerülhet. Elsőre nem nyerte el a tetszésemet. Eléggé kínai lámpának nézett ki, biztos hogy nem nálunk készült. Valahogy nem volt szép a kidolgozása. Remélem majd annak idején én szebbet fogok készíteni!

 

Biztosat nem ígértem, itt hagyták, én meg nekiláttam...

Katica

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én kedvelem a katicákat. Gondoltam, jó lenne valahogy Tiffany katicát készíteni. Neki is láttam. Elsőre inkább valami nagy kövér póknak tűnt, de miután megkapta a pettyeit, határozottan átváltozott. Kellett valami amin mászhat, ne árválkodjon csak úgy magában, ezért készítettem neki egy fényképkeretet. Egy teljesen egyszerűt (nehogy valami elnyomja), a díszt a kis katica jelenti. Azt hiszem fogok majd mást is készíteni katica díszítéssel, mert nekem bejött a kis drága.

Boldog Húsvéti Ünnepeket Kívánok!

Tavaszi Csillangó

Itt a tavasz, repkednek a méhek, hamarosan itt lesznek a pillangók is. MrsSame többfordulós tavaszi játékára készítettem ezt az ablakdíszt. Eddig nem akartam itt bemutatni, hiszen a feladvány szerint ki kellett találni az alkotó elnevezését. Úgy azért könnyű lett volna, így meg egyenesen lehetetlen, hiszen senki nem lelt rá névre. Mivel szeretem ha minden alkotásomnak van neve is, én a Tavaszi Csillangót választottam.  A szerencsés nyertes pedig Krealady, akinek ezúton is gratulálok. Kérlek írj egy e-mailt a címeddel, hogy mihamarabb küldhessem!

Sorsoltam?

A közvélemény kutatás véget ért, a potya tocsa szerzési lehetőség ezennel lezárult. Azt gondoltam, kissé többen szeretnének valami Tiffany ajándékot majd, de a lehetőség még adott lesz ezután is. Mit is csináljak most? Mindössze három megjegyzés érkezett, hárman nevezték meg vágyukat. Úgy tűnik, a blognak még van hová fejlődni. Sajnos én nem vagyok az a rendszeres blog író, időnként vannak szünetek. Most viszont arra gondoltam, nem is fogok sorsolni. A három leghűségesebb olvasóm mind megkapja a tocsa-t. MrsSame, Kisnyul és Latinka, köszönöm a részvételeteket! Egyébként beteg vagyok. Jutka már három hete betegeskedik, én pedig büszke voltam, milyen erős vagyok, hogy nem kapom el. Kellett nekem erre gondolni! Másnap már éreztem valamit. Most már én is benne vagyok rendesen. Azért ágynak még nem estem, csak levert vagyok, fáj a fejem és itt-ott, levegőt alig kapok és nincs kedvem semmihez. Szerencsére nem vagyok az az igazi férfi, aki egyből halálán van és ápolni kell. Remélem néhány nap alatt átvészelem, és erőm teljében újra alkothatok valamit!

Közvéleményt kutatok

...játék ügyben.
Már régen játszottunk, nem gyűlnek a tocsa-k. Pedig aki először összegyűjt belőle 10-et, az kap valami meglepit. Hogy mit? Fogalmam sincs! Arra is gondoltam, hogy amikor elérjük ezt, a többiek pontjait törlöm. De lehet hogy az új körben, akik az elsőben nem nyertek nem a nulláról indulnak majd. Viszont most nincs semmi új Tiffany-s játék ötletem, új dolgokat nem tudok mutatni, ezért is pang egy kissé a blog. (meg közben várom a Maradj talpon TV felvételt, de nem akarnak szólni...) Azért majd igyekszem felpörögni. Viszont most játsszunk! Nagyon egyszerű feladatot adok. Akik hangosan kiabálják, hogy szeretnének a végső győztesek lenni, szívesen gyűjtögetnének tocsa-t, azok tegyék ezt meg! De ez még nem elég! Azt is kérem, mindenki írja le, mi lenne a szívének kedves nyeremény? Azt tudjátok milyen nyeremények vannak a különféle blogokon, úgyhogy ehhez mérten vágyakozzatok. De azért nem kell teljesen visszafogni magatokat, csak lehetőleg ne Tiffany állólámpát kérjetek, mert az nem fog menni. Választhattok a munkáimból, másoknál látott ötletekből, saját ötleteiteket is szívesen fogadom. Bármi jöhet. Hogy majd mi lesz a nyeremény, azt még nem tudom. Még az is lehet, hogy a győztes azt kapja, amit szeretne. Majd meglepődik! Ha azt kapja, azért, ha nem, akkor azért. Az biztos, a legnagyobb odafigyeléssel, odaadással és szeretettel készítem el. Majd elfelejtettem! A megjegyzést írók között sorsolom ki az aktuális 1 tocsa-t.
Várom a kívánságokat március 31. éjfélig. A bolondok napján sorsolok, de az nem lesz  áprilisi tréfa!

Felrebbent az idei első pillangó

Idén még nem készítettem pillangót, most is kisebbik fiam ösztönzött, hiszen ajándékba szeretett volna adni egyet. Egy házibuli alkalmával látta meg a most megajándékozott az itthoni pillangónkat. Nagyon tetszett neki, Krisztián pedig megjegyezte ezt, így kézenfekvő volt mi is lesz az ajándék. A üvegeket és a mintát is ő választotta ki. A nagyobbik fiam már Tiffany-zott a barátnőjének, de Krisztnek eszébe sem jutott, hogy esetleg ő is elkészítheti. Sebaj, szívesen megcsináltam!

Ha már elárultam Balázst, akkor megmutatom mit készített. Karácsonyra csináltuk együtt, bár nekem csak kis szerepem volt. Az oroszlánrészt ő vállalta.

Boldog Nőnapot Kívánok!

Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

Szalai Pál

Kapaszkodom

... hogy le ne essek. Ma még sikerült! Túljutottam a válogatókon, irány a TV felvétel! Úgy elmondanám mi történt, de nem lehet. Azért nagy vonalakban, talán. Nem tudom voltatok-e már munkahelyi csapatépítő tréningeken? Ez valami hasonló volt. Körbe ültünk, volt egy személy a produkció részéről (ő döntötte el, ki mehet tovább), olyan játékvezető féle. Tulajdonképpen neki kellett eladni magunkat. Játszottunk, ismerkedtünk. Mindenki bemutatkozott, én voltam az utolsó és nálam hangzott fel az első nevetés (pedig Jutka néha azt mondja, nekem nincs is humorérzékem). A műsornak megfelelő játékokat játszottunk, csak itt nem volt betű segítség. Kaptuk a kérdéseket, a hölgy pedig jegyzetelt. Aztán elvonultunk, jött a következő csoport. A játékvezető megbeszélte magával (vagy mással is?) a dolgokat, aztán eredményt hirdettek. Egészen sokan megfeleltünk! Még nem tudni mikor lesz a TV felvétel, de 2-3 héten belül. Ott dől el hogy játékos vagy ellenfél leszek. Azt mondták hosszú, fárasztó és unalmas lesz! Két teljes nap! Most furcsa érzéseim vannak. Idáig eljutottam, ez jó. Nem érzem magam butábbnak a nagy átlagtól. De mindenkinek van olyan kérdés, amire nem tudja a választ. Azonkívül az izgalom! A képedbe világít a reflektor, izzadsz, feszengsz, közben jó-pofiznak veled. Aztán felteszik a kérdést, anyja neve? Hirtelen azt sem tudod megmondani! Ma például egyetlen kérdésre nem tudtam felelni, de már a kérdésre sem emlékszem. Az biztos Shakespeare művéről volt szó, mondtak egy szereplőt, én mondjam a mű címét. Nem ismertem azt, sosem hallottam róla. De! A Hamleten kívül egy műve sem jutott eszembe, pedig 5-6 címet kapásból tudok, még ha a tartalmukat nem is ismerem. Már most többen is jártunk így. Mi lesz még ott? Pozitívan gondolkodom, van bennem vállalkozó szellem, de most egy kicsit megremegett a lábam. Attól tartok, nem fogok tudni egyetlen épkézláb választ sem kinyögni. Az pedig ciki lehet. Nem gondoljátok? Na jó, ha jobban belegondolok, ennek nem nagy az esélye, de mégis! Ez is benne van a pakliban. Ha leesek, szeretnék úgy, hogy mutattam valamit. Aztán ott van a szerencse. Ellenfélként, amíg a játékosnak van 2-3 passz a tarsolyában, alig van esély. Ha meg a nyereményed 100 Ft, na az a kitolás! Mindegy! Ezt már végig csinálom. Akár nyerek akár nem, ilyen még nem történt velem. Ki tudja lesz-e még újra lehetőségem? Kár ezen agyalni, próbálok egy kicsit készülni, aztán majd meglátjuk, mit ad a gép? Itt köszönöm meg az eddigi biztatásotokat, nagyon jól esett hogy velem vagytok. A TV adás idejét pedig majd megírom amikor túl leszek a felvételen. Azt nem hogy hogy sikerült, próbálom majd leplezni. Izguljatok ti is!

Talpon maradtam!

Legalábbis még egy ideig. Tegnap Maradj talpon! válogatáson vettem részt. Titoktartási nyilatkozatot írtunk alá, de azt hiszem néhány apróságot megoszthatok.
Először is fotó készült mindenkiről, sorszámmal a kezében.

Aztán egy általános elbeszélgetésen vettünk részt, ahol aki le tudta nyűgözni a szemben ülő interjúztatót, az tovább mehetett a második fordulóba. Nem hiszitek el, kivel találkoztam ott! Egy Tiffany-s hölggyel! Szerintetek mekkora esélye van egy ilyennek? Hihetetlen! Most nem mondom meg ki ő, de a honlapját én már többször is nézegettem. Kaptam egy-két tanácsot, és nagy örömömre szolgált, hogy én is tudtam neki újat mutatni. De szerintem nem csak ezért engedett tovább, volt még egy-két dolog a tarsolyomban. A többség elvérzett az első fordulóban, néhányan mehettünk tovább, ahol egy műveltségi tesztet töltöttünk ki 10 perc alatt. Azt kell mondjam, nem volt könnyű. Ezen is szerencsésen túljutottunk hárman, így a jövő héten próbajátékon vehetek részt. Ha az is sikerül, akkor jön a TV felvétel. Nem is tudom... A tegnapi fordulókon éreztem, hogy sikerülni fog. A jövő heti... az már keményebb lesz. Sajnos nem mondhatom el, mi vár ránk, de igyekezni fogok. Azt hiszem, ha nem mentem volna el életemben először ilyen válogatóra, mindig bánnám. Tulajdonképpen elégedett vagyok. Ha nem sikerül, akkor is élmény volt. Ha igen, még mindig nehéz lesz nyerni is valamit, a kamerák előtt az ember könnyen elfelejti a legalapvetőbb dolgokat is. De ennyire ne szaladjunk előre! Elég jól bírom a stresszes helyzeteket, és remélem lesz egy kis szerencsém is!

The Versatile Blogger-díj

Blithe megajándékozott ezzel az elismeréssel, amit újra csak megköszönök. Igaz ez nem a napokban történt, de most érzem csak hogy tovább adhatom.

Az alábbiakat illik tenni a szerencsés díjazottnak:
- megköszönni,
- 7 dolgot mondania magáról,
- tovább adni 15 bloggernek, akit kedvel.

Az én 7 infom:
- nem tudok síelni,
- mostanság azért nem horgászom, mert sajnálom a halakat,
- nagy Alien rajongó vagyok,
- gyakorlatilag a teljes lakás felújítást magam végeztem,
- idén paradicsomot szeretnék ültetni virágládába,
- magamtól tanultam meg úszni,
- holnap Maradj talpon! válogatásra megyek.

Hogy kinek küldöm tovább?
Na itt a bökkenő! Már annyian megkapták, nem akarom ismételgetni. Mindenkinek adom sok-sok szeretettel, aki rendszeresen látogatja a blogomat.